wanna you be my girlfriend?

  A szél az arcomba fúj. Mondhatnám, hogy kellemetlen érzés, de most miért kellene hazudnom? Itt vagyok álmaim pasijával, Liammel, és csak arra várok, hogy megcsókoljon, és megkérdezze: szeretnél a barátnőm lenni?, hogy én megcsókolhassam, és mosolyogva bólinthassak. És aztán boldogan élhessük, amíg meg nem halunk -- persze még túlélünk egy bankettet, egy szalagavatót, egy érettségit, és egy ballagást, együtt, teljes összhangban, és majd aztááán élünk örökké.

  Legalábbis a képzeletemben.

  De a képzeletemben sokszor minden más, mint a valóságban.

  És akkor...

  Liam lenéz rám, abbahagyja a fagyi evését. Zöld szemei csillognak.

  Úgy néz rám, hogy kénytelen vagyok én is abbahagyni a fagyi evését, így félbeszakít egy nyalást, és a fagyi a számon marad. A szeme lesiklik az előbb említett testrészre, és kajánul elvigyorodik.

  Még sosem csókolt meg senki.

  Amikor a feje felém lendül, elveszem onnan a fagyit, nem is szándékosan, mintha csak ösztön lenne. És a legfurcsább az, hogy tetszik ez az ösztön.

  Aztán amikor az ajkai hozzáérnek az enyémekhez úgy érzem, hogy előtte még csak nem is éltem. Olyan a csók, mint a fellélegzés, egy 17 éven át tartó légszomjból. Lélegzek. Nem hittem, hogy valaki csókolhat így. Hogy én eddig nem éltem ezzel a lehetőséggel. Hogy szomjaztattam magamat.

  Még sosem csókolt meg senki így.

  Az is csak azután tűnik fel, miután eltávolodik tőlem, hogy csakis a felső ajkamat ízlelte, és nem véletlenül, mivel csak a fagyit ette le róla. Vigyorog, valószínűleg azon, amilyen fejet vágok.

  Ugyan nincs előttem egy tükör, hogy lássam, de azért el tudom képzelni azt az ábrándos képet, és az örömteli mosolyt, amint a képzeletem egy kicsit valóra válik. Szóval... ki is az, aki a képzeletében él?

  Fenébe a horoszkópokkal!

  -- Akarsz a barátnőm lenni? -- kérdezi Liam, habár ez nem éppen szép kifejezés. Valami megtisztelnél azzal, hogy..., boldoggá tennél a tudattal, hogy..., jobban esne, de azért mosolygok, és bólintok, mire ő újra megcsókol.

  Nem tudom, hogy melyikünk örül jobban, de valahol mélyen tudom, hogy ő.

  De nem zavar, mert anya szerint a férfinak mindig (csak ici-picit!) jobban kell szeretnie a nőt, mint a nő a férfit.

 Nem tudom, hogy ez nálunk így van-e, de hát, mit tudhatnék?

 Négy randi, és egy csók után az ember nem lesz pasi-szakértő. Főleg akkor nem, ha az az illető pont olyan, mint én.